Kis kudu

Kis kudu
	Hím
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tulokformák (Bovinae);
Nemzetség:	Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini);
Nem:	Tragelaphus; (Blainville, 1816)
Faj:	T. imberbis;
Tudományos név
	Tragelaphus imberbis; (Blyth, 1869)
Szinonimák
	Ammelaphus strepsiceros (Heller, 1912); Ammelaphus australis (Heller, 1913);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis kudu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kudu témájú médiaállományokat és Kis kudu témájú kategóriát.

A kis kudu (Tragelaphus imberbis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Etiópia, Szomália, Dél-Szudán, Dzsibuti, Uganda, Kenya és Tanzánia területén él. Száraz tövises cserjés szavannák lakója, kerüli a nyílt terepet. Mindig víz közelében él. Hegyoldalakon 1500 méter magasságig fordul elő.

1967-ben egy kis kudut fedeztek fel Jemenben. Ez volt az első eset hogy csavartszarvú antilopra bukkantak Afrika területén kívül. Azóta bizonyos források szerint előfordul ez a faj Szaúd-Arábia területén is. Minden esetre az Arab-félszigeten nagyon ritkán fordul elő, az is lehet hogy mára ki is halt ott. Azt hogy eredetileg is őshonos fajnak számít ez az Arab-félszigeten vagy valamikor korábban az ember telepítette-e be oda, mára nem lehet biztosan eldönteni.^[1]

Megjelenése

Testhossza 110-140 centiméter, farokhossza 26-40 centiméter, marmagassága 90-105 centiméter, testtömege a bikáknál 92-108 kilogramm, a teheneknél 56-70 kilogramm. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek 50-70 centiméter hosszúra nőnek meg. Szőrzete szürke vagy vörösesbarna színű. Rövid hátsörénye van, toroksörénye nincs (szemben a nagy kudu bikáival), lábai fekete-fehér szőrpamacs található. A keresztcsík az orrán keresztül nem zárt, fehér pofafoltjai és fehér csíkjai vannak a nyakán.

Életmódja

Éjjel-nappal aktív faj, de főleg alkonyatkor szeret mozogni. Hűséges lakóhelyéhez, de nem territoriális. Kicsi, 4-10 egyedből álló, stabil anya-utód közösségekben él, amelyekben többnyire egyetlen bika van. A fiatal bikák agglegény csordákban élnek. Tápláléka hasonlóan a nagy kuduhoz többnyire levelekből, cserjék hajtásaiból áll. Füvet igen ritkán fogyaszt. Ellenségei közé számítanak az oroszlánok, leopárdok, hiénakutyák, foltos hiénák, a fiatal állatokra a gepárdok és a szerválok is veszélyesek.

Szaporodása

Körülbelül 7 hónapnyi vemhesség után a nőstény egyetlen 7-8 kilogramm tömegű utódot ellik, amely legalább két hétig a bozótosban rejtőzik és 6 hónapig szopik. Az elléshez a nőstények külön vonulnak családjuktól. Az ivarérett hímek kétéves korukban hagyják le szülőcsoportjukat, ezután egyedül élnek vagy agglegény csordákat alkotnak. A tehenek többnyire egész életüket szülőcsoportjukban élik le.

Képek

Nőstény
Bika
Nőstény és borja

Jegyzetek

↑ Kingdon, J.. Mammals of Africa. London: Bloomsbury Publishing, 142–7. o. (2013. november 3.). ISBN 978-1408189962

Források

Chris and Tilde Stuart: Southern, Central and East African Mammals. Struik Publishers, 2002, ISBN 1-86872-621-5
Kingdon, J. 1997. The Kingdon Field Guide to African Mammals. Academic Press, London and New York: NaturalWorld.
Nowak, R. M. [editor]. 1991. Walker's Mammals of the World (Fifth Edition). Baltimore: The Johns Hopkins University Press.
Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344–359.
Wilson, D. E., and D. M. Reeder [editors]. 1993. Mammal Species of the World (Second Edition). Washington: Smithsonian Institution Press.

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
Fotók és videók a kis kuduról

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[kingdon-1] Kingdon, J.. Mammals of Africa. London: Bloomsbury Publishing, 142–7. o. (2013. november 3.). ISBN 978-1408189962

[1]